Nem estünk hasra a román hokiválogatott lengyelországi produkciójától, de legalább a minimális elvárást, a bennmaradást teljesítették a fiúk. Hiányoztak a vezéregyéniségek és egy magabiztos kapus. Nézzünk bizakodva a jövőbe?

" /> Sportoldal.ro - Szép volt fiúk?

Szép volt fiúk?


Nem estünk hasra a román hokiválogatott lengyelországi produkciójától, de legalább a minimális elvárást, a bennmaradást teljesítették a fiúk. Hiányoztak a vezéregyéniségek és egy magabiztos kapus. Nézzünk bizakodva a jövőbe?

HIRDETÉS


Felemás szájízzel maradtunk az elmúlt hétvégén zárult lengyelországi (divízió I., B-csoportos) jégkorong-világbajnokság után. Bebizonyosodott, amit eddig is tudtunk, hogy a romániai, vagy ha úgy tetszik, a székelyföldi hoki nemzetközi szinten továbbra is a jégkorongvilág negyedik vonalához áll közelebb, mintsem a másodikhoz. Persze jól hangzik, hogy a divízió I-ben szerepelünk (2014-ig mindenképp), de ne feledjük, ez a B-csoport mégiscsak a harmadik vonalnak felel meg, és annak is jobbára a végén kullogunk. Krynicában szereztünk hat pontot, azaz kétszer győztünk és a román sajtó egyes munkatársai hajlamosak meglepetésként nyugtázni a sikereket. Sajnálattal közöljük a Pro Sport újságíróival: egy háromsoros, fiatalokkal teletűzdelt Litvániát, illetve a baltiaknál jóval szerényebb játékerőt képviselő Ausztráliát felülmúlni, távol áll a meglepetés fogalmától. Igaz, mit várhatunk olyan sportújságoktól, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a hokival és amúgy is csak a botrányokra szomjaznak...

De legalább sikerült ezzel a bennmaradással egy-két élesen szidalmazó szájat betömni. Mint például a Sport 1 Tv-nél ténykedő Emil Hossu-Longinét, aki egészen az utolsó fordulóig – amikor nagyon úgy tűnt, a bennmaradás zsebben van
durva szavakkal illette a csapatot, többször kikezdte Becze Tihamért egy korábban tett nyilatkozatáért, miközben áradt belőle a már egészségtelen hazafiasság. Roberto Gliga egyik félresikerült akciója után például azt mondta, „szegény fiú, egyedül ő sem tud mit kezdeni egy ilyen csapatban″. Nem folytatta a gondolatot, de mindenki érthette, az ifjú Gliga azért játszik képességein alul, mert 19 magyar ajkú hokissal van körülvéve. A Sport 1 patriótája aztán lecsendesedett az ausztrálok elleni sorsdöntő mérkőzésig, a végén már-már drukkolt a román válogatott bennmaradásáért, ami végül csak összejött.

Különben a román sportújságírók igen hamar elfelejtették
már ha egyáltalán tudták , hogy ugyanaz az együttes, amelyet ők alaposan lejárattak a himnuszbotrányukkal, a papírformát felborítva jutott fel a divízió I-be egy évvel ezelőtt. Zágrábból mini-hősökként utaztak haza Moldován Ervinék, s bár a keret nagyjából egyben maradt, Lengyelországban nem sikerült jelentős eredményt letenni az asztalra. Hogy miért nem? Most vonatkoztassunk el attól az „aprócska" ténytől, hogy a román médiában, különösen az internetes fórumokon milliónyi hang követelte a csapat azonnali feloszlatását a botrányok kirobbantását követően, és koncentráljunk a szakmai oldalra.

Tetszik, nem tetszik a válogatott gerincét adó HSC Csíkszereda igencsak gyenge idényt zárt. Jóllehet, a román bajnoki címet behúzták a fiúk, a MOL Ligában, a nemzetközi és a Románia Kupában viszont a várakozásokon alul teljesítettek. És a HSC-játékosok gyenge formája Lengyelországban is érezhető volt: Szőcs Szabolcs csak az utolsó fordulóban mutatta meg, mivel érdemelte ki a csapatkapitányi címet, de nem tudott vezéregyéniségként hokizni a rutinos Moldován Ervin sem, talán Góga Attila volt az egyetlen, aki megközelítette ezt a státuszt. A fiatalok közül Molnár Zsolt emelhető ki, de ahogy a többiek, ő is a tudása alatt teljesített. A „brassói″ sor képtelen volt érdemit hozzátenni a játékhoz, mialatt az első számú kapusra nem is lehetett ráismerni. Adrian Catrinoi olykor bizonytalanabbnak tűnt, mint a sokkal tapasztalatlanabb Ruczuj Gellért. Egyébként a statisztikák sok mindenről árulkodnak: mi zártunk a legsilányabb emberelőnyös (9.52 százalék), illetve emberhátrányos (60 százalék) mutatóval, csatáraink 135 kapura lövéséből mindössze 13 ment be, kapusainknál pedig majdnem mindenki hatékonyabban hárított. Catrinoi 83.48 százalékos hatékonysággal, míg Ruczuj 77,5-tel zárt.

Ezzel együtt helytállt a válogatott Krynicában, köszönhetően egy marék szerencsének is a litvánok elleni mérkőzésen, valamint a nagyobb játéktudásnak az ausztrálokkal szemben. Megválaszolnánk a bevezetőben feltett kérdést is, igen, nézhetünk bizakodva a jövőbe, hiszen jelen pillanatban a csapat átlagéletkora még csak 27 év. Nyilván hat födött jégpályával nehéz, halkan megjegyeznénk, hogy a divízió II-be frissen visszacsúszott Ausztrália 21 ilyen létesítménnyel rendelkezik.

Orbán Zsolt



Címkék:     
Hozzászólások


Név:
Email:
Hozzászólok:
captcha
Biztonsági kód

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!


Gyorshírek



Blogok

Partnerek

Transindex

Támogatók

Communitas