Két nap alatt két mindent eldöntő találkozón kétszer kapott ki a magyar válogatott a cseh nemzeti csapattól.

" /> Sportoldal.ro - Ilyen nincs... és mégis van

Ilyen nincs... és mégis van


Két nap alatt két mindent eldöntő találkozón kétszer kapott ki a magyar válogatott a cseh nemzeti csapattól.

HIRDETÉS


A férfi kézilabda válogatott pénteken a nagyszerű franciák elleni kezdés után simán, mindössze tíz perc jobbacska játékot mutatva kikapott a csehektől. Ezzel a csoportja negyedik helyén végzett és kiesett a kontinenstornáról. A futsal válogatott az Azerbajdzsántól elszenvedett vereség után csak Csehország legyőzésével tudott volna kijutni a csoportból. Egy drámainál drámaibb mérkőzésen nem sikerült a célt teljesíteni.

Csütörtök este nagyon vártam az Azerbajdzsán-Csehország találkozót. Kíváncsi voltam, hogy milyen is lehet a mi szombati ellenfelünk. Az azeriek megmutatták még a magyar válogatott 3-1-es legyőzésével, hogy egy eredményes futsalt játszanak.
Elég sokan kijöttek a mérkőzésre, nagy részük szerintem szintén inkább a szombati ellenfélre volt kíváncsi. A mérkőzésen az azeriek egy klasszissal voltak jobbak, simán nyertek 6-1-re. A sajtóközpontban megegyeztek a vélemények, nagyjából mindenki magyar sikert jósolt az utolsó csoportmérkőzésre.

Pénteken Ballai Attilával, a Magyar Nemzet sportszerkesztőjével és egyben férfi kézilabda válogatott sajtófőnökével Bécsújhelyre utaztam. Az Arena Nova nem éppen a legszebb sportcsarnok a világon, de a Magyarország-Csehország mérkőzés előtt gyönyörű volt. Mindenhol piros-fehér-zöld zászló és címeres mezes szurkolók. A sajtópáhollyal szembe felfedeztem egy SZÉKELYUDVARHELY feliratú zászlót is. A székelyudvarhelyi Ilyés Ferencnek, a magyar válogatott meghatározó emberének a szülei jöttek ki mérkőzésre, hogy biztassák fiukat. A szervezőbizottságnak nagyon jó ötlete volt, hogy a magyar csoportot ide tették, hiszen alig harminc kilométerre voltunk Soprontól. Rengeteg magyar szurkoló jött ki a mérkőzésre. De sajnos a lelkes biztatás se nagyon tudott segíteni a csapaton. A cseh válogatott egy nagyszerű napot fogott ki, és nem bírtunk velük. Simán kaptunk ki 33-26-ra. A Budapestig vezető autóút nagyon hosszúnak tűnt, próbáltuk elemezni, hogyan történhet meg az, hogy egy csapat a francia olimpiai  és világbajnok válogatott ellen négy góllal is vezethet és döntetlent ér el, majd simán kikap Spanyolországtól és Csehországtól. Nehéz megérteni.

Minden reményem a futsal válogatottban volt. A kézilabdások veresége után mindenki a csehek elleni bosszúról beszélt. Ennyi ember soha nem volt Magyarországon futsal mérkőzésen - lehet, hogy már nem is lesz -, telt ház fogadta a bevonuló két csapatot. Dróth és Lódi dupláival már a második félidő elején négy góllal vezettünk. Már szinte azon kezdtem gondolkodni, hogy a keddi olaszok elleni meccs után hol lesz a szállásom Debrecenben. De ahogy jönni szokott a magyar válogatottaknál, mikor már a játékosok elhiszik, hogy megnyerték a mérkőzést, abban a pillanatban veszítették el. „Ilyen nincs, ilyen nincs és mégis van..." - közvetítette Török László, a szöuli, 1988-as olimpia 200 méteres hátúszásának döntőjében Egerszegi Krisztina eredményét (2:09.29), amivel Európa- és olimpiai csúcsot állított fel. Hát nekem is ez jutott eszembe, de nem az örömtől a nagyszerű teljesítmény és győzelem miatt. Csakis a magyar válogatottal történhet meg, hogy 4-0-ra vezet, majd mint valami amatőr csapat arra ébred fel, hogy már az ellenfélnél az előny. De ekkor is jön egy gól, egy apró remény, hogy ma tényleg a Fortuna is ránk mosolyog, húsz másodperccel a vége előtt egyenlő. Ez elég is lesz, sokan gondoltuk, azonban Marek Kopecky és a cseh válogatott nem így vélekedett. Kézzel, lábbal, a földön fekve harcolva bekotorta a cseh válogatott győztes gólját, ezzel elbúcsúztunk a további küzdelmektől. Kozma Mihály a sajtótájékoztatón arra a kérdésre, hogy: Mi történet? - „Jobb volt az ellenfél" választ adta. Igen - jobb volt, de nem futsaltudásból, hanem inkább győzni akarásból.

Lehet, hogy még egyszer Eb-t vagy tán vb-t kell rendezni Magyarországon, hogy újra ennyi embert érdekeljen úgy a lelátókon, mint a televízió képernyője előtt egy futsalmérkőzés. A közönségre nem lehet panasz, mindent megtett, mindent beleadott, ott állt a csapatok mellett, de a nemzeti együttesek nem tudták meghálálni a bizalmat.

Bálint Attila, Budapest



Címkék:     
Hozzászólások


Név:
Email:
Hozzászólok:
captcha
Biztonsági kód

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!


Gyorshírek



Blogok

Partnerek

Transindex

Támogatók

Communitas